Szóval ott tartottam, hogy végre egyedül síeltem. Másnapra egy bemutatót tervezett a sísuli, ahova engem is meghívott Margraiter úr, én meg botor módon belementem. Este 8 óra, kivilágított pálya, 30-40 piros ruhás profi oktató, én meg a kis monosíben, 3 napi ismeretség után, ez, mondhatni, felelőtlenség, rögtön gumi nélkül...
De nem volt mit tenni, ott voltam, le kellett csúszni. Kaptam egy snpaszot, hogy ne legyek ideges. Megittam, jó volt, ideges maradtam. Aztán lementünk végül Sepp-pel, ő előttem, én utána, volt lent vagy 200 ember, vakuk villogtak, kiabálás, taps, a szpíker bemondta, hogy 4 napja tanulok... De örültem hogy esés nélkül sikerült.
És csütörtökön felmentünk a hegyre. Az első pálya egy igazi "piros" volt, hát nyeltem kettőt, mikor megláttam, de aztán, amikor nekiindultam, és éreztem, hogy megvan, onnantól nem volt megállás. Feketéken, egész fentről, mindent megettem aznap, és nem rontottam el a gyomrom. Másnap úgy volt, hogy egyedül állok neki, de végül is adtak mellém valakit, akinek a magántanítványa dagadt térddel feküdt otthon. Hát ez egy hatalmas fazon volt, Terrynek hívták, angol volt a javából, ráadásul nyugdíjazott ejtőernyős katona, igazi British Army, ahogy kell. És nem Royal Air Force, azt kiemelte. Egész nap toltuk, hüttéztünk, csúsztunk. A suli rendezett egy versenyt is, hármat pontosabban, bronz, ezüst meg arany fokozat, aszerint, ki mennyire kezdő vagy haladó, én valahogy az aranyban kötöttem ki, ahol a helyezésem nem volt említésre méltó, legalábbis ami az időt illeti, de valahogy este mégis a nyakamba akasztottak egy aranyat, kaptam megint akkora tapsot, hogy tiszta ciki volt már, de azért integettem bátran, és utána is a kocsmában meg mindenhol annyian gratuláltak, hogy végül kezdtem elhinni, hogy valamit csináltam, és nemcsak élveztem ezt az egy hetet, ahogy a csövön kifér. Viszont E. ezüstöt nyert a versenyében, rendesen, 3 tizedmásordperccel lemaradva az aranytól, szóval kimentünk síelni egy jót és hazajöttünk medálokkal, oklevelekkel. A fotó, amit kitettem az előbbi postban, akkor készül, amikor az egyik kaput vettem be. Tomba la bomba. Na, amit még meg kell említeni az az, hogy nem olcsó a dolog. Ha monosízni megyünk, jó eséllyel egyéni oktatást kapunk, és ha nincs velünk egy olyan társaság, aki az alapok után át tudja venni a dolgot, akkor könnyen felkúszik a végén fizetendő összeg 600 euró fölé, ha nekem a teljes árat számolták volna el (amit nem tudom, miért nem tettek), kb. 1000 lett volna a hat nap, csak az oktatás. Ehhez jön a 180 euró, amibe a cucc bérlése került. Ha újat akar valaki venni, kb. 2500 + 500 áfát számolhat, szóval... elsőre mindenképp azt ajánlom, hogy bérlés, és ha már a hegyre engedik, akkor a haverokkal.
Kb. ennyit szerettem volna elmondani erről a dologról, remélem sikerült kedvet csinálni a hozzá, meg egyáltalán bemutatni ezt az egészet. Ha valaki ott tart, ahol én tartottam két hete, akkor mindenképpen Alpachba menjen, és Sepp Margraiterrel igyekezzen felvenni a kapcsolatot, ennél jobbat szerintem nem tehet magával annak érdekében, hogy könnyen és gyorsan megtanulja, és újra övé legyen a hegy. Sok sikert!

Schi- und Snowboarschule Alpbach
Alpbach a Bergfexen