Szóval az úgy volt, hogy páran kitaláltuk, hogy kéne még egyet síelni idén, de mivel melegszik az idő, gleccsert kellene nézni, így aztán Tux. Igen ám, de a monosí bérlése kissé macerás, majdnem annyira, mint vásárolni egyet, és mivel már szezon után jártunk, és ilyenkor eladják a bérelhető cuccokat, hirtelen ötlettől vezérelve írtunk egy e-mailt Praschbergeréknek, hogy ugyan nem volna-e egy olcsó monosí, és ha volna, nem volna-e hozzá egy sport lengéscsillapító, mert amit adtak nekem (most már nagy a szám) úgy lengett, mint egy hintó. És volt, úgyhogy odafelé menet a Tuxra beugrottunk, átvettük, és izgatottan vártam, hogy milyen lesz a saját monosímmel tolni.
Amikor megérkeztünk, volt egy enyhe kommunikációs zavar a szálloda recepcióján, gyakorlatilag nem tudott angolul az ember, ilyet még nem láttam Ausztriában, de végül megkaptuk a szobákat, és másnap felmentünk a hegyre. Hát nem volt sok gond a cuccal, de az rögtön kiderült, hogy valóban nem hintó, a bukkanókon a fejem majdnem leszakad, de úgy lehet vele kanyarodni meg tépni, hogy néha az volt az érzésem, hogy amin tanultam, az nem is ugyanez a szerkezet. Úgyhogy ha valaki vásárlásra adja a fejét, mindenképp érdemes ezt a sportlengőt megfontolni, valóban olyan különbség van, mint a kocsiknál. Tartja az utat, kanyarodik, erő van benne, de oda is kell tenni neki, hogy azt csinálja, amit az ember akar. Szóval baromi jó.

És remekül lehet vele esni, amikor már azt hittem, hogy mindent tudok, szembe jött egy kisíelt pályán a bukkanó, amire valahogy féloldalasan, egy ugratóról érkeztem meg, elég gyorsan. Mit ne mondjak, esélyem se volt, akik mögöttem jöttek, mondják, hogy 1-2-szer a fejemen fordultam át, de a pillanat tört része alatt már csend is volt. Feküdtem, és gondolkodtam az élet igazságtalanságain, aztán igyekeztem jelezni a többieknek, hogy élek, kényszeredett vigyorral összeszedtem magam, és folytattam a síelést -- aznap már jóval óvatosabban.

Az egyik felvonóról aztán kitekintettünk a bátyámmal jobbra, és mivel jó magasan voltunk, úgy nézett ki, hogy baromi jó pálya kúszik alattunk, úgyhogy egyből oda is csörtettünk a tetőn. No, hát kezeletlen pálya volt, gyakorlatilag a 3 méteres szűzhavon toltuk, amit nem kívánok senkinek. Tudom, hogy lehet azon is menni jókat, van aki szereti, de nekünk nem jött be. Meredek volt, szűk, és ha az ember kicsit eleresztette, olyan volt, mint a sínautó, a kanyarodást jó öt perccel előre meg kellett tervezni, vagy maradt az alapmegoldás, felborulni. Ebből olyan kalamajkák adódtak, hogy például a kezem botostul valahogy alám került, a lábam ugye beszorítva a monosíbe, maradt egy aránylag használható végtagom, ami kb. arra volt elegendő, hogy dühödten integessek és a havat csapkodjam vele. Valahogy kiszabadultam végül, és le is értünk erről a részről, soha többet, megmondom.

Az utolsó csúszás viszont maga volt a csoda, különváltam a többiektől, mert azt hittem csak egy shortcutot csinálok, de nem, egy másik pályára érkeztem, amiről viszont nem tudtam, hogy hol a vége, úgyhogy amint láttam egy felvonót, fel is mentem vele. Fent kiderült, hogy még feljebb kell menni, hogy a gyülekezési hüttéhez érjek, úgyhogy még feljebb mentem (esküszöm a világ második leghosszabb csákányosa volt, a leghosszabb ott ment tőlem párszáz méterre). És fentről aztán le egészen az első gondola állomásáig, megállás nélkül. Volt vagy negyed óra nettó síelés, hihetetlenül élveztem, ez a Tux nem egy rossz hely. Ami miatt elképzelhető, hogy nem lesz a kedvencem, az az, hogy a pályák végén a felvonókhoz elég sokszor kell botozni, ami ezzel a monosível elég fárasztó, vagy a kondim rossz, vagy nem tudom, de a nyelvem lógott, valósággal csúszás közben pihentem.

Hogy végül is hogy bírtuk ezt a megterhelést, amit az egész napos síelés illetve az esti ivás (napi 6-8 sörrel és 1-2 "und eine schnaps"-szal) jelentett, nem tudom, de valahogy sikerült, bár ha több mint 3 nap, gondolom le kellett volna állni. Így még az is belefért, hogy hazafelé megittunk az apámmal majdnem egy üveg jägert, ami jó volt. Mint ahogy az egész Tux marha jó volt, főleg saját monosível, ami most lent pihen a garázsban, és várja a telet. Én is.

És ami biztos, hogy Alpbachba visszamegyünk. A Tuxra a sok botozás miatt nem biztos.